^~-Blog di H.B.-~^

a pillanatnak, annak a néhány tökéletes pillanatnak élj! csak a boldogságot keresd! Talán illúzió csak, talán nem létezik, de a részegen elsuttogott szó, “szeretlek” is lehet igazabb a józanon harsogottnál. Akkor talán boldogság is létezik, bár nem úgy néz ki. Ne törődj mással, ha ölel, akit szeretsz, ne érezz lelkiismeret-furdallást ha teszed, amit a szíved diktál, szeress! én halódok, de te szeress csak, légy boldog! élj úgy, ahogy én mindig is álmodtam az életet. Szeresd aki szeret, legyen bátorságod kimondani, akkoris ha, érzed, belehalsz. ha baj van, vedd elő a children of distance tökéletes sorait, és el ne felejtsd: lehetetlen nem létezik!

S Z E R E T L E K ! ! ! . . . ez a bűnöm.

Istenem, mért nem veszed el még tőlem az égi tüneményt, h soha mégcsak eszembe se jusson, h jobb lehet? Mert nem lehet jobb. Sosem lesz jobb. Soha nem is volt jobb ettől. mindig csak hittem, rendületlenül, hogy majd jön vki és kiemel ebből az elveszetttségből, és megbecsül, és talpraállít, de nem…úgylátszik az ember maga képes csak túlélni…egyedül…vakon, esetlenül, bukdácsolva. Képtelenség, szeretni vki olyat, aki nem szeret viszont. képtelenség, h minden pasi megcsalja a barátnőjét, képtelenség, h minden ember a másikkal játszik, képtelenség h hazudozunk fűnek-fának, képtelenség h minden lehetőséget, mindenkin áttiporva kihasználunk. Képtelenség, h ez az ember. H ez a gyarlóság, ez az állatias viselkedés jellemez tízezer évi kultúrát. Ha volna 1 lakatlan sziget….ha tudnék teleportálni…ha volna más megoldás…ha nem lennék ilyen gyáva… “a szerelembe, mondják, belehal aki él. De úgy kell a boldogság, mint 1 falat kenyér!”