^~-Blog di H.B.-~^

a pillanatnak, annak a néhány tökéletes pillanatnak élj! csak a boldogságot keresd! Talán illúzió csak, talán nem létezik, de a részegen elsuttogott szó, “szeretlek” is lehet igazabb a józanon harsogottnál. Akkor talán boldogság is létezik, bár nem úgy néz ki. Ne törődj mással, ha ölel, akit szeretsz, ne érezz lelkiismeret-furdallást ha teszed, amit a szíved diktál, szeress! én halódok, de te szeress csak, légy boldog! élj úgy, ahogy én mindig is álmodtam az életet. Szeresd aki szeret, legyen bátorságod kimondani, akkoris ha, érzed, belehalsz. ha baj van, vedd elő a children of distance tökéletes sorait, és el ne felejtsd: lehetetlen nem létezik!

S Z E R E T L E K ! ! ! . . . ez a bűnöm.

Istenem, mért nem veszed el még tőlem az égi tüneményt, h soha mégcsak eszembe se jusson, h jobb lehet? Mert nem lehet jobb. Sosem lesz jobb. Soha nem is volt jobb ettől. mindig csak hittem, rendületlenül, hogy majd jön vki és kiemel ebből az elveszetttségből, és megbecsül, és talpraállít, de nem…úgylátszik az ember maga képes csak túlélni…egyedül…vakon, esetlenül, bukdácsolva. Képtelenség, szeretni vki olyat, aki nem szeret viszont. képtelenség, h minden pasi megcsalja a barátnőjét, képtelenség, h minden ember a másikkal játszik, képtelenség h hazudozunk fűnek-fának, képtelenség h minden lehetőséget, mindenkin áttiporva kihasználunk. Képtelenség, h ez az ember. H ez a gyarlóság, ez az állatias viselkedés jellemez tízezer évi kultúrát. Ha volna 1 lakatlan sziget….ha tudnék teleportálni…ha volna más megoldás…ha nem lennék ilyen gyáva… “a szerelembe, mondják, belehal aki él. De úgy kell a boldogság, mint 1 falat kenyér!”

én…én…nemtudom. tanácsot nincs kitől kérjek, őszinteséget nincs kitől várjak…sztori röviden? Sokan átvertek már, ez nem azt jelenti amire mindenki gondol, h megdugtak aztán eltűntek. Testi kapcsolatba a sok seggfejjel hála a jó istennek alig kerültem. Most azthittem, más jön. Csak féltem kimutatni, mit érzek…a srác sokat kereste a társaságom, irogattunk 1másnak, azthittem, tetszem neki. De valahogy a rövid ismerettségünk alatt mindig volt vmi másik lány…nemtudom ez hogy lehet, nemtudom igaz-e mind, csak azt tudom, h itt ülök, és alig látok a sírástól. Tengapelőtt még X volt ma már van Y közben pedig alig van nap, h ne találkoznánk…búcsút is együtt veszünk a szabadságtól…csak azt se tudom, van-e értelme leírni mindezt…valószínűleg nincs, mert úgysem érdekel senkit, mikor épp a rákkal küzd, vagy nincs miből kifizetni a csekkeket. én meg, hülye picsa, itt nyafogok a semmin, holott nem mertem kimondani: szeretlek!

Szia minden kedves jövőbeli olvasóm!

A mai napot láttam elérkezettnek egy nyilvános blog megírásához. Miért?..nos a válasz piszkosul egyszerű. Azért kérlek, mert ez megint egy tökéletesen elfuserált nap. Aztán ugye belegondoltam h ezt a blogot  a tanáraimtól kezdve addig a nagyapámig akit csak egyszer láttam életemben, bárki elolvashatja, és megjött a kedvem az íráshoz. Észak-magyarországi kisvárosban élek, alig lettem nagykorú, de már többször mondtam ítéletet az élet felett mint sokan kétszerennyi idősen. Nem vagyok az a lány, aki otthon - vagy nem otthon - ül és várja a herceget fehér lovon. Mert ez a herceg fix, hogy messze elkerül. Nem hiszem azt, hogy gazdag, vagy elismert leszek valaha a nekem kiutalt - jóesetben - 80 év során, és azt sem gondolom, hogy bárhol is jobb, ha elmenekülünk. Van viszont velem egy óriási baj: egyszerűen nem bír rólam leszállni  a remény…nem és nem! Hiszem, hogy jobb lesz..nem gondolom, NEM!!…hanem hiszem..valahol belül mindig ott van, hogy nem csak ezért születtem! Nem csak azért, hogy esélyt adjak valakinek aki nem érdemelte meg, nem csak azért, hogy szeressek valakit aki mást szeret, nem csak azért, hogy otthagyjak valakit akinek nagyobb szüksége lett volna rám, mint bárkinek ezen a világon. És nem csak azért, hogy emlék legyen az, akit szerettél…Szerintem véletlenek nem léteznek..egyszer azt mondta nekem egy barátom, hogy ez amolyan református felfogás…hát..megeshet, bár én nem vagyok református. szerintem minden meg van írva..de nem azért, hogy ne legyen beleszólásod az életbe. Hanem mert mnidenkinek megvan a helye egy óriási rendszerben. Csak kérdés, hogy mennyire tudja megállni a helyét. Hát, nekem néha nehezen megy. Ma például fel kellett, hogy fogjam: hibáztam…node erről majd legközelebb, mert szó, ami szó: máris regényt írtam…:$

Mindenkinek szép napot!

 –>By the író N’ szerkesztő