H

tényleg mindegy már. istenem, minek ragaszkodunk emberekhez, akik szemmel láthatóan szarba se vesznek…nincs ésszerű magyarázatom, minek csinálom ezt. talán azért, mert nem akarok ittmaradni egyedül…mert egyedülmaradnék, ez biztos. ebben az idegen városban, ahol nincs senki aki kötődne hozzám…:\  nem elég ez a felszínes csoporttársas dolog…valami kell még. sokkal több. vagy minden, vagy semmi.

hát…ismét csak azért írok, hogy megörökítsem a semmit:) változás nulla, előrehaladás mínusz egy.holnap 8tól előadás, mult7en a GT-s is ott volt. olyan boldog voltam:$ szégyellem magam…és nemtudom, kell-e. mert mi van, ha barátom rég megcsalt és a többi, én mg még mindig nem csináltam semmit? A baj csak az, hogy én ha valamit is tennék, nem azért tenném, mert másra van szükségem. hanem bosszúból. erre apró példa: nincs kedvem bulizni, és nincs is kivel menni – vagyis vannak páran, de főképp kedvem meg pénzem nincs – és mégis gondolkozom, hogy el kéne menni, mert őis menni fog a hétvégén. és nehogy már lemaradjak. na, tehát erről van szó kérem. ez pedig gusztustalan…de most is nézem, fennvan, be se ír, semmi…apró dolgok, de látni rajta, hogy a lelkesedés nulla. és az a baj, hogy részemről is az. és nem tudom miért van ez. minden bajom van:S:@ a kurva picsába, képtelen vagyok bármit is tenni. szeretem. IGEEEEEN. tényleg…nem tehetek róla. de soha semmi közelség nem lesz kettőnk közt. utálom. sírni tudnék tehetetlenségemben. vagyis pont ezaz. hogy nem vagyok tehetetlen. csak azt érzem, hogy már mindegy:S mi van, ha már mindegy?…

zenét hallgatok, és megint nem történik semmi pozitív. azaz…ma megyek végre olyan igazi táncolós buliba, amilyenre már vágyok nagyon rég, csak barátom erre nem vevő így az utóbbi időben háttérbe szorult…mindegy. ma végre eljön ez is. és jövőhéten szerdán lesz egy órám azzal a kedves GT-s ismerősömmel, akit bár próbálok mélyen elásni magamban, nem sikerül. egész véletlenül egy helyre kerültünk gyakra is, és mit ad az Isten, ma megnéztem a képeit, és az egyik kép akkor készült, amikor engem nézett:D tisztára olyan vagyok, mintha 14 éves lennék. valamikor novemberben vagy decemberben történt egy olyan, hogy egy buszra szálltunk…Jézus, nekem a lábam remegett, alig kaptam levegőt, olyan boldogság öntött el, amilyet nem éreztem nyár óta:O mindig elítéltem a hűtlen embereket…de ehhez nincs jogom. mert én, aki azt hittem, semmi sem választhat engem el a mostani barátomtól – most, hogy már minden szar- simán el tudom képzelni, hogy otthagyom valaki másért. igaz, tegnap belegondoltam, milyen lenne valaki mással lenni, és nem tetszett amit láttam, de ki tudja…nem fogom magam 20évesen elásni. és szegény pasik most ind úgy gondolják, hogy egy nőben sem lehet megbízni. pedig bennem bizonyos feltételek mellett tökéletesen meg lehet ám bízni. sőt. én elég rég óta tűröm már, amit ez a srác művel velem…és már azon kívül, hogy meguntam, tenni is kész vagyok a jobblétért. akármit. bár előröl kezdhetnénk…és bár kedvesebb lettem volna anno a GT-ssel. csak nem akartam őtis hiú ábrándok közé taszítani…meghát azt sem akartam, hogy két ember körül kelljen választanom. jól megcsináltad, H.

mert mi másról is írhatnék? igazán semmi sem áll hozzám közel:| olyan érzés ez, mint amikor egy idegen országban “ragadsz” hosszabb időre. pedig ide önként jöttem és dalolva…de a dal elszállt, önkéntességemnek meg már csak annyi nyoma van, hogy még bejárok gyakorlatra. egyébként imádom ezt a várost…és fogalmam sincs, mi lesz velem, ha a dolgok megváltoznak, és ő eltűnik…nem a magány miatt. hanem mert akárhova fogok menni, szinte mindenről ő fog az eszembe jutni. és ez jó darabig biztos szar lesz. gondolkoztam hogy egyből erasmus, de hova fussak?…megint szaladjak el? mikor a pestivel való dolgot lezártam, ugyanezt tettem…irány olasz. amúgy a félreértés elkerülése érdekében közlöm, hogy még mindig együttvagyok barátommal. csak sokat olvasok újabban és rájövök, hogy másokat sokkal jobban megbecsülnek mint engem…pedig nem vagyok szarabb mint akárki más. vagyis nem érzem annak magam…van ám tőlem extrémebb ember is. mégis itt tartok:D kapaszkodok valakibe, akit mindenki gyűlöl azért, mert ő nyerte el a kegyeimet, méltatlanul…és tényleg méltatlanul. mostmár belátom…és azt is belátom, hogy fogalmam sincs, mit keresek még mellette…mikor nem tart engem semmire. úgy igyekszem palástolni ezt az elégedetlenséget…hogy hátha valami megváltozik…de olyan irdatlan düh van bennem, hogy ha csak egy pillanatra is látná, megrémülne…egy ember, akinél utolsó vagyok a sorban…hihetetlen. nade megyek is, filmet kell néznem;) és holnap kurva izomlázam lesz mert ma 1. tesi…grande:D

randomban megy a zene. és egyik nap minden jó, aztán minden szar. elhatározom magam, mindent jól fogok csinálni, de nem megy. mindig beüt valami. Barátom a fő probléma…mint mindig. egyszerűen nem tudom mit tegyek már. ő azt várja, hogy én legyek a leglegleg. de amíg ő pöcs – márpedig az. – addig nincs mit tenni. pedig nagyon megerőltetem magam, de tényleg. elkezd oltani valami szarság miatt. nem is szólok semmit. szépen kérem, hogy ugorjon egyet, hagyjuk. de nem…csak mondja a magáét. és unom…és nem is tudom, meddig fogom ezt bírni. és az a baj, hogy én tényleg szeretném ezt helyrehozni. és direkt megkérdeztem megint, hogy mik az ő szándékai…és megint azt mondta, hogy velem. na?  jamie lewis – so sexy.  épp ez megy. a férfi szívéhez vezető útról szól. “a look, a smile, touch, a kiss, and he is yours. so remember! don’t be afraid, don’t even be jelous. just enjoy!” akarom…:|

hát a mai nap az valami észvesztő. tegnap éjféllel kezdődött. január 27 ugyanis a szülinapom…és én ma vagyok 20 éves(H) na mindegy…tehát hirtelen minden rendbejött:O a mai napra minden tökéletes lett. senki nem tud rám haragudni, senkivel nem veszek össze, többen gondoltak rám így, hogy még csak dél van, mint eddig bármelyik szülinapomon:D és még mi jön…de azthiszem két dolog fogott meg igazán. egy: van egy barátosném itt az egyetemen, akivel alig fél éve ismerjük egymást. és ő volt a legelső:D fennmaradt éjfélig, hogy felköszönthessen(L):D nem nagy dolog, de ez az a fajta apróság, ami évek múlva is ugyanilyen mosolyt csal majd az arcomra:) a másik pedig, hogy olyan emberek is gondoltak rám, akikről sose gondoltam volna…akikről azthittem, hogy igen távol állok tőlük. persze ettől függetlenül még állhatok távol tőlük, de ez akkoris kedves:] ez az a fajta hangulat, amikor semmi se szegheti kedvem:D nagyonjó. vizsgám is már csak egy van, tegnap sikerült nem összeveszni a barátommal se…tehát abszolút haladok a célom felé:P még a végén túlélem ezt az egészet:D a tegnapi bejegyzésem után ez most azthiszem 180 fok. de nézd meg. valahogy a szülinap az sosem lehet rossz. vagyis, nekem még sose volt rossz…ezt biztos ugyanaz a felsőbb hatalom irányítja, mint azt, hogy én nem lehetek soha igazán szerelmi bánatos, mert ha valaki megy,a következő már ittvan:P meg az a fajta hatalom, ami arról gondoskodik, hogy aki nincs megkeresztelve, annak hite sincs. annak egyszerűen nem adatik meg ez az ajándék. és az a fajta felsőbb hatalom, ami mindentől megvéd…aminek köszönhetően soha semmi komoly bajom – se lelki, se testi – nem volt még. és ez nem a szerencse. és nem az óvatosság…aki ismer, tudja,hogy ezer dologban sose voltam óvatos:D mindegy…ezek csak meggyőződések. meg hiedelmek…és lehet, hogy én rakom rosszul össze a képet. mert a világ mindenkinek mást jelent. óó és mégtöbb szülinapi köszöntés…elájulok lassan:D így érdemes élni:) másokkal…huh össze kéne írnom már, hogy kinek mikor van és mije..nehogy elfelejtkezzek ezekről az emberekről…mire nem jók a netes közösségi oldalak;) najó, lassan zárom soraimat, nemár, hogy netezzek egész nap:P ja, és azon filóztam, hogy az írásstílusomból simán rámismerhet akárki, csakhát szerencsémre egyetlen ismerősöm se látogatja ezt az oldalt:$:D

akármit is csinálok, mindig ugyanoda jutok…hogy geci, én erre képtelen vagyok. hogy nekem erre talán szükségem sincs meg a többi. semmi sem bánt jobban, mint az, hogy én egy eszköz vagyok ebben a rendszerben. egy apró alkatrész, amit oda tesznek, ahova éppen célszerű(persze mások szerint). nem dohányzom…ezt rólam tudni kell. de fogalmam sincs, mi lenne most jobb, mint egy cigi. lehet hogy a vp.  gondolkoztam azon is, el tudnék-e képzelni akárkit, akivel képes lennék összejönni. de nem:| mindenki idegen….és mind ugyanolyan. plusz számolni kell azzal, hogy nehéz természetem van, és ebben a Magyarországon döntően erotikaközpontú kurva világban nekem az is számít, ami ezen kívül van. a támogatás, a kedvesség, a figyelmesség, az odaadás meg a többi. és a másik. a semmiért egészen egy elég durva vers. amit egy nőhöz írt szabő lőrinc, akit mellesleg össze-vissza csalt, (és az se érdekelte, hogy a nő többször öngyilkosságot kísérelt meg) mert egy seggfej volt. és a férfiak megmagyarázzák, hogy istenem, dehát bocsánatot kér..ezzel minden el van intézve. aha…el van. majd ha levágják a farkát, és a szájába adják, akkor lesz minden elintézve. na mindegy…DE találtam benne valamit, ami rám is igaz. “mint a lámpa, ha lecsavarom: ne élj, mikor nem akarom.” igen…ez hiányzik. hogy csak úgy kitörölhessem őt, ha kedvem tartja. nem azért mert másra van szükségem, hanem azért mert rá épp nincs. NA. most kaptam épkézláb és eddig is az orrom előtt lebegő kurvajó tanácsot…:D éés maúgy marci holnap jön ide…és én félek:S mert önző vagyok, és nem akarom, hogy többet ne beszéljünk, de tudom, hogy azért jön, mert azthiszi, hogy lehet köztünk valami.

hát ez kellemes. vizsgaidőszaknak lassan vége, de én képtelen vagyok megtalálni az6t a kevéske békét, amire pedig olyan nagy szükségem lenne. ez a pali engem kikészít:@ az az igazság, hogy én utálok mindenütt elvárásokba ütközni. és vele mindig abba ütközök. jó, részemről is megvannak, oké…de én ezt nem bírom elviselni…és még másoknak adjak tanácsot, mikor nyakig ülök a szarban mindig…kurvaélet. a modorom is elhagyott, holnap vizsga, minden bajom van…és utálom az összes idegen, mustráló tekintetű kibaszott ösztön-faszt. gyűlölöm. végigmér…látni az arcán, amit gondol…mocskos erkölcsi hulladékok vagytok mind. semmi több. az a néhány értelmes meg azért nem fog soha érdembeli csajt találni, mert mind be vagyunk szarva és undorodunk a gyík társaitoktól.  még jó, hogy van marci:D mindig felvidít…ő amúgy volt osztálytárs és mivel a multkori italozás alkalmával elég érdekes dolgokról beszéltünk, közölte velem, hogy jó, akkor nem fog rámhajtnai(H)  úgyhogy tök jó. egy minusz:P   minden bajom van…képtelen vagyok megváltozni, de biztos szar lenne az elvilegpasim nélkül is. az az érzés, mintha meg kellene hogy gyilkoljak valakit, pedig nem akarok…hogy belepusztulnék, ha bocsánatot kellene kérnem, meg kellene alázkodnom, és meg kellene változnom. pedig érzem a szükségét…de nemtudom megtenni. akkor mire jó ez? hová vezet?…szerettem a valamikori énjét. csak túl sokáig hezitáltam, hogy tudassam vele.

valahogy megéreztem a bajt. legutóbbi bejegyzésnek nincs egy hete se…és tessék: kidobtak. amilyen hirtelen jött, olyan elképesztő ereje van. de tényleg…mintha valaki jól gyomorszájon vágott volna. vagy hasonló. ez azthiszem visszavonhatatlanul így marad. tegnap történt, nem hiányzott, ma reggel számvitelre úgy mentem be – merthogy vizsgám volt, fasza – hogy azthittem felírom a nevem, és kirohanok hányni. izgalom, meg még ez is, szép párosítás, rég éreztem magam ilyen szarul fizikailag…nemtudom olvassa-e ezt egyáltalán valaki, igazából (elnézést, ha valaki mégis van), de nem is érdekel, mert rajtam segít, hogy írok. nem is vagyok képes összefüggően írni:D hát ez nem lehet igaz. tudjátok mit mondott? hogy nem szeret. és hogy eddig bírta. várható volt. és mégis kikészít…mert nekem nem kell más:| szar bevallani, mert biztos nagyon sok elképesztően tökéletes pasi van a világon, de nekem nincs rájuk szükségem. azt is mondta, hogy túl hűvös voltam…és hogy semmivé lett mellettem. bár megelőztem volna…bár sejtettem volna, hogy ez ilyen súlyos…de mindig csak annyi volt, hogy beszéltünk róla, és utána mintha mi sem történt volna. erre most úgylátszik, betelt a pohár. félek is….hogy mi van, ha valami más van a háttérben, csak nem akarja mondani. erre mindig megkapom a választ, hogy miért nem hiszek neki. dehát nem értem ezt az egészet. akkor hogy lehetnék reális? másik dolog. tegnap elküldött. elég durván. erre ma felhív. átmegyek, minden porcikám remeg, minden erőmmel azon vagyok, hogy ne bőgjek. nincs attól megalázóbb…és ő hűvös velem…én meg szintén az maradok, elvégre kidobott. és elvégre nem fogok könyörögni neki stb…mert nem köthetek magamhoz valakit, akinek máshoz húz a szíve. erre mit mond: hogy kíváncsi volt, hogy vajon odamegyek-e hozzá, változott-e bennem valami…hát én azthittem agyfaszt kapok. mniden köntörfalazás nélkül. és azt sulykolta belém, hogy oda kellett volna mennem. dehát basszus!!! ha valaki otthagy, nem fogok fellebbezni. mert nincs min. ezen pláne nem volt min:( olyan végérvényesnek hangzott:S… félek. hogy milyen lesz mással látni…meg hogy mi lesz ha nem is gondolta komolyan..hogy változzak meg?….mikor mindig is egy csira voltma, és sose szavaztam bizalmat neki?…hosszú az út lélektől lélekig. ez a nagy igazság…az a pár lépés, amíg én eljutnék hozzá, az maga lenne az én kis kálváriám…pedig dejó lenne:|

rég  jártam itt.  mert azt hittem, mindent meg tudok oldani egyedül…meg azt is hittem, úgyse számít, írok-e vagy nem. és ja: talán kurvára nem is számít:D aztán most mégis rászánom magam, merthát ennyi mindent nem vagyok képes magamban tartani. tehát az van, hogy elméletben van ugye nekem valakim. gyakorlatban meg árnyék az egész. már nem is tiktolom: többet vártam a dologtól…hogy majd énis mindig vigyorogni fogok, meg lesz valaki akire végre rábízhatom magam, meg valaki aki megért, esetleg lehet vele jókat beszélgetni, meghát hülye voltam és komolyan bíztam benne, hogy számítok. de nem:) és gőzöm sincs, minek a mosoly a mondat végére. talán a beszélgetések hiányoznak a legjobban. hogy mostmár inkább nem is szólalok meg, mert úgyis talál benne valami kivetnivalót…és a szeme elé se kerülnék, ha tehetném, és ha nem lenne belőle balhé, mert úgysincs egy jó szava se. érdekes ez a magyar nyelv. sok szó vált elcsépeltté. például, ha azt mondom, boldogtalan vagyok, erre mindenki csak nézni fog, hogy fasza kis sablonduma. pedig esküszöm, ez rá a legjobb szó…vígasztalhatatlanul egyedül érzem magam. és biztos énis hibás vagyok a dologban. mert a sérelmek miatt a fal csak nem omlik le kettőnk között…óriási távolságot tartok/tartunk…és fura is lenne, ha hirtelen valami megváltozna. nemtudom, mit csináljak. valami hiányzik ebből…pedig mennyi munka van ebben az egészben8-) én sokmnident elnéztem, ő sokmindent elnézett, de úgy látszik, hiába…szilveszter? mégcsak nem is egy városban voltunk. erre mit kapok a valamelyest avatott lelkektől? hogy dehát egy normális kapcsolatban alap, hogy együtt. és mi a válaszom? hogy ez már a “normális” szónál elbukott…mert akárhogyis szépítem, ez minden ,csak nem normális. és itt vagyok egy idegen városban, és se ide, se a szülővárosomba nem tartozok igazán, nincs semmim se (itt azért hozzá kell tennem, hogy nem félek az egyedülléttől. biztos nem telne sokba mást találni…csakhát nincs szükségem másra…).  és emlékszem régen egy kommentelőm azt írta, hogy dehát örüljek neki, hogy egészséges vagyok meg a többi. hát, ha ő ezzel beéri…akkor gratulálok. én örülök neki, csakhogy ettől még nem kerek a világ. azt is írta a csaj, emlékszem, hogy egyedül is micsoda értéke van egy embernek. ez is igaz…de nem azért lett két nem teremtve, hogy egyedül haljunk meg. és egyszerűen nem hiszem el, hogy ennyi jut. hogy nincs több, és minden idegtépés hiába. egy másik kedves barátom meg azt mondta anno, hogy ha ő szomorú, akkor örül annak, hogy vagyunk neki mi, a barátai, és nekünk tud örülni:) ebben már több ráció van azthiszem. mert bár általában nem a barátainkkal sörözve éljük le az életünket, azért az egyik legmaradandóbb dologról van szó…mindegy…megint elszambáztam a filózás felé. lényeg, hogy nemtudom, most merre. meddig lesz ez még,  mire jó ez az egész, és ja, még valami. vajon minek ölünk valamibe ennyi energiát, ami nem tart sokáig? vagyis…ennyi harcot én legközelebb olyan emberért fogok megvívni, aki mellől már nem mozdulok semerre. az tuti:D ő lelép, és a sors kezébe adom az egész szart. aztán csinál vele, amit akar. teszek rá.

és őszintén…így néz ki egy ember bejegyzése, aki elvileg szerelmes?

pedig esküszöm, igyekszem…

szép.