H

eszméletlen. Megfogalmazza mindazt, amihez nekem sose lesz tehetségem, és előadja úgy, hogy mindenki szájtátva hallgatja. Ma elindultam azon az úton, amelyik a tökösséghez vezet. Előbb utóbb olyan leszek, amilyennek F. akart…Ugye említettem már, hogy B.-vel vannak problémáink. Azaz ő úgy csinál, mintha nem lennének, de engem nyomaszt, hogy azért mégiscsak vannak. És ma szépen elintéztem, hogy holnap ezeket kultúr körülmények közt, és a lehető legkevésbé riasztó és fenyegető módon megbeszéljük. Egyszerre érzek félelmet és izgatottságot. És ha neki eszében sincs javítani a jelenlegi állapotokon?…akkor marad az újabb hurcolkodás, megint lelépek valaki mellől?…Ráadásul valaki olyan mellől, akihez még remények fűztek. Még nem tudni, országhatáron belül fog-e dolgozni, avagy sem…ettől is rettenetesen félek. Na meglátjuk, hogy lesz. nem kell csűrni, csavarni, csak tekerni

Részese lettem egy olyan világnak, ahol mások (számomra érthetetlen) íratlan szabályok szerint állnak alattad vagy fölötted. ahol tisztelettel bánnak velem, a jégkásás csajjal, csak mert tudják, hova tartozom. És azon kapom magam, hogy a tulajdon tisztességemen gondolkozok, és azon, vajon nem azért kábít-e ez a B.-sztori(B. a barátom), mert ilyen íratlan fölénybe kerülök tőle. A másik oldalról meg bánt az a fajta lekötelezettségérzet, amivel a kiváltságom jár. Néztem a  szomszéd standnál gumicukrot áruló csajt, és  eszembe jutott, mennyire utáltam őt az elején…és mennyire éreztem, hogy ez kölcsönös. A csaj elég molett, viszont mindig kedvesen mosolyog az emberere (talán kicsit mesterkélt is ez a mosoly), és hosszú hullámos sötét haja van. Manapság vele is más a viszonyom, talán kedveljük is egymást. na mindegy. Nem volt túl jó idő a napokban, és sokat dolgoztam. Egyik nap, azt hiszem szombaton, a két napos szünetem első napját tengettem, apa pedig befogott fapakolásra. Ő stihlezett, öcsi aprította a tuskókat, én pedig hordtam a végterméket a fásba, így állt össze a kis rendszerünk. Ritka szar meló, de azon a napon úgy éreztem, mindennél jobban esik a fizikai munka. Hogy azért-e mert keresztanyám élcelődése a munkaallergiával kapcsolatban érzékenyen érintett, vagy azért mert munka közben kevesebbet filozofál az ember, nem tudtam eldönteni. Azt hiszem, a kettő együttes hatására elevenedtem így meg. Míg pakoltam a fát, ordított a stihl, és hallottam a balta ütemes játékát a tuskókon, egész üres volt a fejem. Csak épp mihelyt magamra maradtam a fásban, máris egymást érték a fejemben a jégkásás munkával, a lassan de biztosan közelgő debreceni élettel meg az ugyancsak lassan értelmetlenné váló kapcsolatommal összefüggő gondolatok. Arra gondoltam, ez a két utolsó valamilyen szintű összefüggésben van egymással, Debrecen ugyanis az eddiginél is jobban el fog távolítani minden ittenitől, ezzel együtt az elvileg-barátomtól is. Immár nekivetkezve, a munkától kipirultan róttam a köröket a fás meg az udvar között és azt vettem észre, hogy egyre jobban belegabalyodtam a tulajdon gondolataimba. Felvillant előttem A. (A. a lány, aki a volt barátom: F., és jelenlegi barátom: B. volt csaja) tökéletes alakja, a mindig alkalomhoz illő ruhái, és az eszméletlen gyönyörű haja…arra a lányra aki csak ránéz, mindenki azt veszi észre először, milyen tündöklő csoda. És a férfiaknak talán elég is ennyi. Kötve hiszem, hogy bármelyikük is észrevenné, mennyire jellemtelen, kicsapongó, és mindenekfelett mennyire buta. Az a gondolat, hogy körülbelül hatszor annyian szeretnének engem, mit őt, csak még jobban lelombozott, mérgemben kinyírtam azt a néhány szerencsétlen pókot, ami még megúszta öcsém takarítóhadjáratát. Meg voltam győződve, hogy akárki akar is engem, az egész biztosan sosem látta A.-t. Még mélyebbre süllyedtem eme pillanatnyi depressziómban, mikor ráébredtem, hogy bár lassan az évkezdés is eljön, én mégsem tudtam magam rászánni, hogy beszéltek B.-vel az ő jövőjéről. Tudniillik, meglehet, hogy külföldön folytatja tovább az életét. Szerettem volna tudni – és most is szeretném tudni – vajon mire számíthatok, mert bár nem készülök esküvőre, minek is húzzuk egymás idejét, ha eleve halálra van ítélve kettőnk dolga?…Ez volt az egyik fele a dolognak. Ahogy elértem ehhez a ponthoz, apa bejött hozzám a fásba, hogy ellenőrizze, van-e még elég hely a többi fának is. Megkérdezte, nem vagyok-e fáradt, és nekem is elegem van-e már. Erre csak elmosolyodtam (a “dehogy vagyok én fáradt”-tal csak öcsibe rúgtam volna egyet), és megjegyeztem, hogy jobb időnk sose lesz elintézni ezeket a fapakolós ügyeket. Erre aztán kiment…én meg filóztam szépen tovább. Eszembe jutott B. apja, akit eddigi ismereteim alapján besoroltam a “hozzám rendkívül kedves, és érdeklődő” kategóriába. Mióta csak a tudomására jutott, hogy én az ő bobpályájának a közvetlen szomszédságában dolgozom, minden nap volt szíves meglátogatni, és mindig volt hozzám egy-két jó szava. Arra gondoltam, hogy ezt nem is igazán értem…hisz nem tud rólam semmit. nem is ismer! mégis mindig olyan nyájasan viselkedik, mintha valami különleges vendég volnék egy nagyvilági szalonban. Ahogy ez átfutott az agyamon, elképzelhetetlennek tartottam, hogy kiküldi előlem a fiát külföldre. Épp kedvezőre váltott a közérzetem, mikor betelt a fás. Akkor irány a kazánház, pakoljuk ott is. Átvándoroltam szépen, és elkezdtem oda pakolni. Öcsi dobálta le a fát, én meg raktam. Ezzel nem is volt semmi gond odáig, amíg óvatlanul a repülő fák útjába nem kerültem, és el nem kapott egy szép darab. A bal kezem ujjaira puff. Cifrát káromkodtam, és nagyjából fél percig csillagokat láttam. az elkövetkezendő fél órában a csap mellett ültem és hideg vízbe tartottam a kezem. azóta is káprázik a szemem, ha véletlenül hozzáérek thatsall.

azért nagy arc ez a deego. most elárulok egy érdekességet: fingom sincs, mit írok. egyszerűen nem jelenítni meg a gép. épp ezért ha a helyesíröö…elveszett az a bizonyos fonál. nem szabad törölni, úgylátszik:D na tehát. ismételten nyakig a szarban. azt a szituációt tessék elképzelni, hogy barátom 3 teljes napra lelép a haverjaihoz, akiknek afele amúgy halásoan belém volt/van zúgva (vagy legalábbis akar tőlem bizonyos dolgokat)és ők beszélgetnek meg iszogatnak meg a többi. ebből semmi jó nem sül ki. a többi srác már csak irigységből is egy csomó faszságot beszélt neki velem kapcsolatban – szerintem. félek. az exe újra szabad, és mi van ha… tiszta ideg vagyok ettől is, meg attól is, hogy elvileg holnap mentünk volna ki, gyakorlatilag biztos ebből se lesz semmi./ pedig volna megmutatni végre azt az oldalam, ami akkor vagyok, ha minden oké, minden hepi, minden legalább megfelelő;) alig 3 hét és kezdődik megint debrecen. félek…ettől is. mai napig folyton exemmel álmodok, nem valami felüdítő élmény,valamelyik nap öcsi kijött hozzám melóba, és én elsírtam magam mert valami odavágó zene ment. nem volt épp kedves látvány. a napokban esténként azzal töltöm el a rengeteg szabadidőmet, hogy hullócsillagokat nézek. és beszartok: láttam egy csillag halálát. én nem gondoltam, hoghy az, de mártöbben megerősítettek, hogy bizony az volt. tehát néztem az eget, és volt egy relatíve fényes csillag. nem tudtam szem elől téveszteni, amikor az a bizonyos csillag villant egyet, aztán eltűnt. !!! egyszerűen eltűnt! első pillanatban azthittem, repülő, de nem, mert ez nem villant fel megint. ..és nem hallucináltam, ez nem olyan volt, hogy “mintha láttma volna…” ezt láttam. érdekes. ha hullócsillagoknál kívánni lehet valamit, akkor csillagelpatkolásnál mit lehet?…na mindegy, ha már én vagyok az az illető, aki látta, akkor biztosan nem jelent semmi jót. asszem megyek, jelentkezem, amint kiderül, mi lesz a sorsunk Bével. béke

dehogyis. csak épp ez szól a távolból…és péntek este van, én pedig közel sem szokványos módon itthon ülök. az ok egyszerű: holnap megyek betanulni;) ma becsengetett hozzánk a szomszédom, és ajánlott egy melót. nem nagy kunszt, a kalandparknál kell fagyit meg jégkását árulni. gondoltam, ha mások felnőttként főállásban ezt tolják, n miért is ne adhatnám be. hisz csak egy hónapról van szó, plusz kétnaponta váltjuk egymást, véletlenül épp egy volt osztálytársammal. zsír lesz. egyetlen necc, hogy pont a kalandparknááál???:D ciki. barátom is folyton ottvan, mert ugye dolgozik ő is. tegnap voltunk kinn este, tboy aztán templomkert, üldögéltünk. öcsém megjegyezte, hogy kajak emberien viselkedek barátommal. hát, pedig tegnap egész hűvös voltam, baromira feszélyezett, hogy a multkori incidens óta most láttam először…plusz sokféle ember gyűlt össze, akikben egyetlen közös pont volt csak: én…ami lefordítva azt jelenti, hogy kb én ismertem mindenkit, a többiek meg elvétve egy-egy embert. remélem ma legalább tudok vele beszélni. az építészgyerek nagyon ráállt erre a versenyződsire, megáll rajta az eszem. hiába mondtam meg neki az igazat, egyszerűen azt hiszi, hogy képes lesz barátommal felvenni a versenyt. na most én hiába nem érzek semmit egyik iránt se, de akkor is tudom, kiben bízzak. Nem is a bizalom..de az építészem olyan…”keresem az igazit”…lol. nemár! mi az, hogy keresem az igazit? ez valami napi program? érdekes…köcsög exem megváltoztatta a jelszavát a reklámelkerülés céljából nm idézett nevű torrentoldalon. faszom bele. amíg nem csajozott be, addig simán tolhattuk onnan, erre most meg:D kis buzi. jajj úgy parázok a holnaptól:$…8-) tiszta szar:/ soha életemben nem dolgoztam semmit így formálisan. vagyis jó. volt az a szórólapozás meg a kiállításösszerakás, de az csak egy két nap volt…és nem voltam egyedül8-)…mostmeg…a saját lábamon, a saját felelősségemre, mindenben én én én én…parajó lenne, ha barátom tényleg meglátogatna holnap mikor majd ott dekkolok…8-) elmormolok magamért egy imát elalvás előtt…béke :]

csoporttársam meg barátja itt. az idő szar, sajnálom érte őket, baromi sok mindent lehet ám ezen a vadregényes környéken csinálni, ha szép az idő. ellenben csak inni, enni, meg különféle helyeken ülni vagy aludni akkor, ha az idő ilyen szar, mint most is. nembaj, azért a mai napot megkoronáztuk egy viszonylag nehézkesen összeszervezett, ámde annál jobb bowlingozással. jó volt, egy volt osztálytársam-kedves barátosném meg öcsim csajostul is jöttek. elszórakoztunk. kb engem fényképezgettek meg videóztak, mert én “tündér stílusban” vagy más által megfogalmazva “neveletlen hercegnősen” lábemeléssel egybekötve gurítottam a golyót:D:D  középmezőnyben végeztem, jó muri volt. tegnap reggel postát kaptam. ritkán fordul elő velem, lévén, hogy a legtöbb ember, akivel kapcsolatba állok, telefonon, vagy neten keres, és/vagy a közelben lakik. ezúttal arra tippeltem, keresztanyám talált ki valamit, amit feltétlen el kell nekem küldenie. de nem. az építészgyerek küldött nekem egy kedves hangvételű levelet amihez egy csokit is mellékelt, merthogy a csoki boldoggá tesz, nekem meg újabban annyi gondom van. Hát egy pillanatra megállt bennem az ütő, főleg mikor öcsi közölte velem, hogy őt ezek után nem gondolkozna, kapásból fejest ugrana B.ből J.be:D (B és J a két pasi.) hát..én meg csoporttársam hűvös racionálisságának köszönhetően azt mondtam, hogy hiába a csoki meg a kedvesség, ha egyszer az őrületbe kerget a srác az apró hülyeségeivel. plusz nehogy már meg lehessen venni ilyenekkel…8-) jó, itt a srácok elgondolkozhatnak, hogy akkor mi kell a büdös ribancoknak? kocsikulcs? a válaszom NEM. csak basszus. ha elküldöm a srácot a fenébe – ja, merthogy közöltem vele, hogy van valakim – akkor ne gondolja, hogy ennyivel megvehető a “szerelmem”.  mindegy is. sokat gondolkozom csoporttársamon is. tehát…imádom őt, kb az egyik legodaadóbb barát a világon, tényleg bármikor lehet rá számítani, baromi intelligens és kedves meg minden. DE. a barátjával úgy bánik, mint egy kutyával…édes istenem, soha nem sajnáltam még pasit ennyire, mint őt…mindent ő fizet, ez természetes, és ez így van rendjén. mindent ő csinál, a cipőráadástól kezdve a csaj által ellomolt cuccok megkereséséig, és ha csak nem unszolom, nem tesz semmit a lány nélkül. hiába van kedve ehhez vagy ahhoz, nem, mert a csaj nem csinálja – lehet ez bármilyen ártatlan dolog. Ő dönti el, mint vegyen fel a fiú, és ha netalán nem olyanra nyíratja a haját, amilyennek a lány elképzelte, akkor lebaszás van. beszélni szerintem kevés emberrel beszéltem olyan csúnyán életem során, mint ő a sráccal. és mindennek igazán tudatában sincs. valamit kapizsgál, hogy talán nem így kéne, de ezt inkább arra vonatkozóan, hogy lehetne vele többször romantikus. egy rémálom látni…hm. magamról nem tudok mit írni, igazából nem történik semmi, barátom a balcsin, elvileg holnap jön haza. elvileg. ma nem is hívott, semmi, bár…elképzeléseim szerint valahol épp hulla részeg, és kisebb gondja is nagyobb ettől. azonkívül nem róható fel ellene a dolog, én se hívom fel. soha életemben nem is hívtam fel8-) vagyis egyszer csak, amikor is ő kért meg rá:D vicc. viszont – miután ma reggelre vele álmodtam – megállapítottam, hogy egyelőre nem szabad elengednem magam, mert akkor baromira szerelmes lennék és fájna a pofáraesés. pedig ááááááááááááá:| ha tehetném, hogy elhiszek mindent, amit látok…jééézus, mennyire jó lehetne. már így is szenzációs, hogy némiképp fenntartásokkal kezelem a dolgot. Ja, még valami: eszméletlen módon természetesen tudok vele viselkedni…soha korábban nem tapasztaltam ilyet magamon. a dolgok csak úgy jönnek…szerintem szeptemberre – ha élünk addig – valami tökéletessé válik a sztori. na de ne tervezzünk. ha valamit nem szabad, hát az a tervezés. az tiltott dolog. tipli, csók.

…kérdés, hogy átérzed-e;) baszott egy elmúlt két nap ez. Tehát. tegnapelőtt felvételipontvárós ivós program, mert barátomnak meg még pár embernek tavaly nem jött össze a sztori. az egész úgy indult, hogy telefon: te hol vagy? én közöltem, hogy itthon, mert senki nem szólt egy kurva szót se. Na akkor szedjem magam össze, és irány X hely. oké, mire odaértem a fiúk már meglehetősen ittas állapotban voltak. M hegyibeszédet tartott nekem, hogy leszek szíves vigyázni barátomra, merthogy mivan, ha ő ezt az egészet komolyan gondolja. meg hogy mert ő értékes ember, stb. és hogy látja rajtam, hogy én meg próbálom NEM komolyan venni. na hurrá. nagy sokára megjött barátomnak is az üzenet, nem vették fel. kicsit para volt, baromira sajnáltam:S ezután M és kis csapatának kikísérése következett, ők ugyanis az uccsó busszal leléptek. kinn régi osztálytársakba futottunk, M megkérdezte tőlük, hogy “tudjátok, hogy ezek ketten járnak??” én tehát elkezdtem piázni:/ egy ideje nem űzöm nagyban ezt a piálósdit, most tehát megviselt a dolog, olyannyira, hogy hamar a mosdóban kötöttem ki, egy volt áltsulis osztálytársnőmmel. ott persze a rosszullétemen kívül szó esett régi emlékekről, és a szexuális problémáinkról;o… így megy ez. de az émelygésem csak nem csillapodott, jeleztem barátomnak, hogy talán illene lelépni…hát oké, megindultunk hazafelé, de eszembejutott, hogy para lenne ha csutka részegen mennék haza, talán ki kéne adni mindent, és józanodni előbb8-) hát ez azthiszem rossz döntés volt részemről. mindketten jócskán be voltunk ugyanis tintázva. jó. belegondolva tárgytalan, elvégre a barátomról van szó! gyakorlatilag viszont nekem ez az ajtóstul a házba dolog nem bevett szokásom. végül úgy döntöttem, hogy nem filozofálok sokat az ezek után történteken. vagyis ha barátom emiatt akár kicsit is furcsán fog nézni, emlékeztetem majd,  hogy bár nem akarok azzal jönni, hogy én megmondtam, de ÉN MEGMONDTAM. a mai nap meg…anya ül a gép előtt és a bloggeren írogat. bazdmeeeg. namost. anyáról tudni kell, hogy minden túlzás nélkül az egyik legjobb ember, akit ismerek. Annyira imádják egymást apával, hogy én ilyet még soha az életben nem láttam senkin se. És el sem tudom képzelni, hogy ő  hozzám hasonlóan rengeteg olyan dolgot ír le egy blogban, amiről a világ nem tudhat…jó…tény és való, anya depressziós fajta. könnyen megbántható, nehezen viseli el a rossz embereket is, lehet, hogy csak ilyesmikről van szó…plusz ha olyan hadititok volna, biztosan nem előttem lépre fel bloggerre. csak akkor is furcsának találtam. Ennek kapcsán azon is elgondolkoztam, hol a határ jó és rossz között. És ha van határ, én melyik oldalhoz tartozom? És ítélhetünk-e el bárkit is, ha egyszer mindenki vétkes valamiben? kemény dolgok ezek. azthiszem mára hagyom is. sok ez a nap nekem…

ps. barátomról ma még semmi hír, telefonja off a csütörtök este óta. tegnap is én kerestem meg.

eszméletlen durva humorral megáldott emberek blogolnak itt. mindig jót vidulok egy-egy bejegyzésen:D Tehát. barátom nagyjából mindig dolgozik, talán majd ma sikerül összefutnunk, jövőhéten jön csoporttársam, az építészgyerekkel egyre nehezebb, és ennyi;o :] Múlthét szombaton voltunk kinn barátommal, érdekes volt. Mondta délután, hogy még csinál ez meg ezt meg ezt, meg még VAN EGY KIS DOLGA, és aztán mehetünk bandázni a volt osztálytársakkal. Aztán még megint beszéltünk egyszer, akkor is kihangsúlyozta, hogy tudod, van az a KIS DOLGOM. Egyértelmű volt, hogy arra várt, hogy rákérdezek. Dehát én nem vagyok ilyen. ha dolga van, hát dolga van, nekem ehhez nem sok közöm van. este összefutunk, a körülményekhez képes egész simán ment minden(talán azt leszámítva, hogy exem exe ott volt és hát ő minden létező módon keresztbe tett nekem tehát utálom), M. egész lazán fogadta, hogy mi összejöttünk – bár egész este röhögött rajtunk. Aztán kiderült, hogy drága barátom találkozott az exével. hát nem örültem neki, nem, nem csináltam balhét, mert hogy néz az ki, de jeleztem neki, hogy ez így részemről nem fog menni. Aztán mondta, hogy dehát akarta mondani, meg azért nem szólt előre, mert akkor biztosan ki se megyek vele meg a többi. Oké, igazából nem vesztegetem az ezen való idegtépésre az időt. Több ilyen biztos nem lesz. A baller nem fog összejönni, nekem legalábbis. ő lehet lenéz, én viszont nem hagyhatom itt csoporttársaimat, és ha megtehetném, se tenném. Ezt már jó rég megbeszéltük. Höh…tegnap mekkorát röhögtem. á igazából szégyellnem kéne magam, mert átverek egy embert…az építészgyerekről van szó. Valamelyik nap közöltem vele, hogy hagyjon már, blogot írok. Erre tegnap unalmában elkezdett keresgélni a neten, hogy vajon milyen blog passzolhat hozzám. Ez mekkora?! és elkezdi írni, hogy hát egy blogban számvitellel találkozott, meg találkozott grillezéssel is, – itt jó kis hatásszünet – de mikor azt olvasta, hogy “borotválkozás közbe elvágtam a számat” akkor majdnem hanyattesett. na puff. kicsit megkönnyebbültem, hogy azt fogja írni, “mikor azt olvastam, hogy a csajnak barátja van…” á. de semmi sem lehet ilyen egyszerű. fogalmam sincs, hogy mondjam meg neki. Ő kicsit komolyabban veszi ezt az egészet a kezdetektől fogva. Ugyanakkor meg tudom, hogy ÉN baromira nem akarok tőle semmit. Nekem ez az uralkodó típus nem jön be. Kezeljen legalább többé kevésbé egyenrangúként. És ne várja el, hogy egész nap a gép előtt üljek azért, hogy ihassam a szavait. Mert nem fogok. Nyár van…annyi mindent lehet ilyenkor csinálni, miért nem vág bele?…és még megkérdi, szoktam-e róla írni ide. Hát, hogy a picsába ne?…lehet róla nem írni?:D a jövőhétre hozzánk beköltöző csoporttársam meg azzal jön nekem, hogy milyen aranyos, meg hogy jól öltözik, meg jóképű meg ilyenek. Néztem egyet. A lényeg mindig a részletekben rejlik;) azon is gondolkoztam, hogy oké. ez ellene merénylet. de barátom ellen vajon az? Mert nem kell nekem ez a srác, csak nemtudom, hogy közöljem vele, hogy amíg mi a találkozónkat terveztük, bepasiztam:/ szóval igazából nem csinálok semmi rosszat. és nem is fogok. talán említésre sem méltó, főleg, hogy az egész a gép előtt zajlik. Na mindegy. Maestéhez egy kalappal kérek szerencsét;) megint úgy érzem, hogy nem félek semmitől…hisz ki árthat még nekem? mi jöhet még? csak spontán, csak lazán. <–mi duma..:D pedig én szart se tudok a világról. béke

valamelyik nap egész érdekeset álmodtam. Igazából annyira emlékszem, hogy beszélgetek két emberrel(már fogalmam sincs, kikkel) és egyszer csak megkérdem tőlük, hogy “ugye tudjátok ,hogy ez csak egy álom?” erre valami olyasmi válasz érkezik, hogy “ja. De melyikünk álmában vagyunk? Vagy mind ugyanazt álmodjuk?” kb ennyire emlékszem. Na most az foglalkoztat, hogy hogy a fenébe tudatosulhat egy emberben az, hogy álmodik, amikor alszik?…ez már nem az első eset ugyanis, hogy ilyet álmodok. Csak máskor mondjuk olyasféle a dolog ,hogy valami képtelenséget álmodok, aztán magamba szuggerálom, hogy dehát ez csak egy álom! és felébredek. Vagy épp olyan jó az álom, hogy azt szuggerálom valahol tudat alatt, hogy csak folytatódjon tovább…ilyen a repülés is. Tudva levő ugyanis, hogy az én számomra álmomban az teljesen természetesen jön, hogy repülök. Majdnem minden egyes éjjel. Eseménytől függetlenül, helyszíntől és emberektől függetlenül, mintha ez egy képességem volna…repülök. na mindegy. álmok.  A valóságban egyébként amolyan átlag szegényes nyarakhoz híven nem történik lószar se…vagyogatok/tunk:) nade ezt szerintem valami következő bejegyzésbe firkantom le, nem passzol az álmos-fejtegetős sztorihoz:D

Azon gondolkoztam a mai nap folyamán, hogy szerelem, mint olyan nem létezik. Aztán, mivel a többi embernél ez igenis létezik, arra jutottam, hogy talán létezik, csak én vagyok képtelen érezni. Vagy csak nem találkoztam még olyan emberrel, akit amolyan rózsaszínen tudnék szeretni. Az előző barátomról írtam, hogy szeretem. Igen, de kb mint egy hímnemű barátot szeretni szokás, picit jobban csak. És ez visszamenőleg így megy. Eddig egyetlen emberről tudok, akivel ez másképp volt, róla is irogattam ide valamit, dehát… lényeg a lényeg, ma végre eljutottam oda, hogy egy lépéssel tisztábban látom a célt. Egy időre azt hiszem feladom ezt a szerelemkeresősdit. Majd eljön annak is az ideje, addig is elvagyok. Végre sikerült találkoznom jelenlegi barátommal, azt hiszem egész egyedi – nevezzük így – randit hoztunk össze, vagyis hozott össze. Tényleg jól éreztem magam. Meglepő, de képes voltam vele hellyel közel úgy viselkedni, mint egy barátnő (még friss barátnő, de csak több a semminél!).  Meggyőződésem, hogy végig tudom csinálni ezt az egészet. Még mindig kételkedem, és minden egyes nap megfordul a fejemben, hogy visszahátrálok, de a következő pillanatban ugyanezt már gyávaságnak tartom. Az esélyt meg kell adni. Ja, kaptam egy meghívást egy amolyan nyaralásfélére. Fura, de pont ma gondolkoztam rajta, milyen jó volna idén is a Balaton…erre tessék. Mondjuk…nemtudom, átgondolta-e ezt, illetve komolyan gondolta-e, de ha igen, én állok elébe. Kezdem világosabb színben látni ezt a sztorit:) megyek alszom…ma is a nap javát végigmelóztam:/

Tehát…megbuktam vitelből:) viszont biztosan nem írtam nektek az építészgyerekről. Ő egy srác, aki neten talált be magának a szokásostól kissé eltérő, de szokásosan ismerkedős dumával. Egy kedves és okos barátnőm mondta, hogy legalább az esélyt érdemes megadni az embereknek, ha már úgyis egyedülálló vagyok, és normálisnak néz ki a fazon. Hát, én írtam neki, hogy persze, vegyen csak fel, beszélgessünk, aztán meglátjuk, mi lesz. Beszélgettünk sokat, már épp kezdtem hajlani arra, hogy ismerkedjünk meg. Aztán múlthéten moziba hívott, mondtam neki, hogy oké, mehetünk, megyek úgyis Debbe. De nem jött össze, engem meg ugye a hétvégén összeszedett valaki más. Hát mindennek ellenére ma találkoztam vele – az esély, ugye… – és kellemesen csalódtam. Már messziről kiszúrt, és hatalmas vigyor a képén. Úgy repült el velünk az idő, mitha csak 10 percet beszélgettünk volna…lényegtelen, mert bár először találkoztunk, de inkább egy jó barátnak tudnám elképzelni. Meg aztán semmi esetre se szeretnék pont én lenni az, akiben nem lehet megbízni. Az elvileg barátomról gondolkodva meg az jut eszembe, hogy ez megint egy olyan szokásos – és általam gyűlölt – kezdeti szakasz. amikor teszteljük egymást…ő nem hív, mert várja, hátha én, én meg nem hívom. majd ráfogom valamire. De ma még nincs itt a hívás ideje. Ő modorosan viselkedik, óvatos, hogy mit mond, én úgyszintén. Ezek megint azok a szokásos kötelességszagú dolgok egy so called kapcsolat elején. Elnézést, ha ilyen feltételes és hitetlen módon beszélek erről, de én egy darabig még úgy leszek ezzel, hogy várom, mikor közlik, hogy kandikamera. És még csak kedd van…pedig mehetne már az idő, a mai találkozón produkált spontán de abszolút fölényem hatására olyan erősnek érzem magam, hogy képtelenségnek tartom, hogy bármit is elszúrhatok. ilyet pedig ritkán érzek…egyszerűen már izgatott vagyok. Na, az milyen, hogy felhívtak, hogy vigyek már abból a cuccból, amiből tegnap is, mert ma is buli van:DDDD én nemtudom ki volt ez az állat, és mitől olyan fless embereket felhívogatni hülye dumákkal, de gyorsan kapcsoltam, és közöltem, hogy bazira nem adnék, ha lenne se:D ez méltó visszavágás volt, aztán még 13 percen keressztül beszélgettem egy gyakorlatilag idegennel mindenféle hülyeségről…volt nekem anno 2 ismerősöm, akik ezt űzték, de ezek a srácok frankón olyan sztorival hívtak fel, amiből biztosra veszem, hogy ismerős. Debrecen, a raszta tisza, lovi, pákozd, stb. mondjuk nemtudom kit ismerek pákozdról:S…nem ugrik be a neve. de megkeresem…mert tudom, hogy ismerek onnan emberet/ket, habár nem gyengén messze van tőlünk. ilyen ez a táborozás;) na mindegy, frankón leszereltem őket, zsír volt:D léptem:*